Sokan, akik IVF-et fontolgatnak, aggódnak a hormonstimulációs gyógyszerek lehetséges mellékhatásai miatt.
Clare: Köszönjük Arianna, hogy beszélt nekünk a Fertility Roadon erről a fontos témáról. Kezdjük azzal, hogy megbeszéljük a leggyakrabban használt hormonstimulációs gyógyszereket az IVF-ben? Hogyan működnek a gonadotropinok? Mi a szerepük az IVF ciklusban?
Arianna: A petefészek-stimuláló gyógyszerek (más néven gonadotropinok) a női agyalapi mirigy által termelt hormonokat utánozzák, hogy serkentsék a petefészekben lévő tüszők növekedését. A tüszők általában petesejtet tartalmaznak, amely e stimuláló gyógyszerek hatására fejlődik ki és érik be.
Ezek a gyógyszerek lehetnek "rekombinánsak", ami azt jelenti, hogy csúcstechnológiás gyógyszerészeti laboratóriumi eljárásokkal hozzák létre őket, vagy "vizeletalapúak", ami azt jelenti, hogy természetes úton előállított emberi hormonokból dolgozzák fel őket. Mindkettő egyformán hatékony és jól tolerálható.
Elsősorban kétféle gyógyszercsoportot használnak: a tüszőstimuláló hormon (FSH) és a luteinizált hormon (LH). Mivel az LH-t nehéz kivonni, egyes gyógyszerek egy másik hormon, a humán koriongonadotropin (HCG) által termelt "úgynevezett LH-aktivitást" használják. A gyógyszerek tartalmazhatnak csak FSH-t (rekombináns vagy vizeletből származó) vagy FSH/LH-aktivitás keverékét (csak vizeletből származó). A rekombináns gyógyszerek általában injekciós toll formájában kaphatók, a húgyúti gyógyszereket azonban össze kell keverni, és ezért fecskendővel kell beadni. Minden gyógyszert szubkután úton (a bőr alá) adnak be egy kis szubkután tűvel. A gyógyszerek adagja és gyakorisága az IVF-orvosa által Önnek kiosztott protokolltól függ.
Clare: Melyek a leggyakrabban használt különböző stimulációs protokollok?
Arianna: Az IVF-ben két fő stimulációs protokollt használnak: hosszú és rövid. Mindegyik protokoll a fentiekben leírt stimulációs gyógyszerek használatát foglalja magában.
A hosszú protokoll (más néven "down regulation protocol") magában foglalja az injekciók vagy orrspray-k (GnRh-analóg agonista) használatát legalább két héten keresztül a down regulation elérése érdekében, mielőtt megkezdődne a petefészek-stimuláció a gonadotropinokkal. Azért nevezik "hosszúnak", mert kb. 4-5 hétig tart, amíg felkészül a petesejtgyűjtésre.
A rövid protokoll (más néven "antagonista protokoll") azt jelenti, hogy a petefészek-stimulációs gyógyszereket a menstruációs ciklus kezdetén kezdik alkalmazni, és körülbelül öt nappal a stimuláció megkezdése után egy GnRH-analóg antagonista nevű második gyógyszert adnak hozzá. Az antagonistát a petesejtek idő előtti felszabadulásának elkerülése érdekében addig folytatják, amíg a petesejtek begyűjtésére készen nem állnak. Nagyon fontos megérteni, hogy mindezek a gyógyszerek a hormonjainkat utánozzák, és ezért időérzékenyek; ezért fontos, hogy kövesse a termékenységi egészségügyi szakember által meghatározott időskálát.
Clare: Melyek a hormonstimuláció leggyakoribb, enyhe mellékhatásai?
Arianna: Az IVF-ciklus alatt normális, hogy "másképp" érezzük magunkat, mert a petefészkek stimulálására adott hormonok befolyásolják az Ön saját hormonjait, ami például hangulatváltozásokat okoz. A hosszú protokoll alatt bekövetkező leszabályozás a menopauzához hasonló, ezért hőhullámokra vagy éjszakai izzadásra lehet számítani. Ezek a tünetek átmenetiek, és a petefészek-stimuláló gyógyszerek elkezdésével megszűnnek. A stimulációs gyógyszerek azonban olyan kisebb tüneteket is okozhatnak, mint a puffadás és a fáradtság érzése. A testmozgás nehezebbé válhat, és a kezelés ezen szakaszában ajánlott a pihenés.
Clare: Az IVF-páciensek többsége tapasztal enyhe mellékhatásokat?
Arianna: Igen, az enyhe mellékhatások rendkívül gyakoriak, mivel a hormonális gyógyszerek a nő hormonháztartásának egyensúlyát megbontják. Ez teljesen normális és visszafordítható, amint a kezelés befejeződik.
Clare: Hogyan kerülhetik el vagy minimalizálhatják a betegek ezeket az enyhe mellékhatásokat?
Arianna: Általánosságban elmondható, hogy a tudatosság a kulcs. Ha tisztában vagy azzal, hogy mire számíthatsz, jobban tudod kezelni. Egy másik fontos módja a mellékhatások kezelésének, hogy a kezelés ezen szakaszában ne tegyen túl nagy nyomást magára. Segíthet, ha megpróbálsz egy kis könnyebbséget és teret adni magadnak azzal, hogy csökkented a munkahelyi kötelezettségeidet. Néhány alternatív kezelés, például az akupunktúra is hasznos lehet. Tanácsadói támogatás ajánlott.
Clare: Milyen érzésekre számíthatnak a betegek az IVF hormonstimulációs szakaszában? Mi tekinthető "normálisnak"?
Arianna: A stimulációs fázisban teljesen normális, ha a petefészkek nehezebbnek és puffadtnak érzik magukat. Ez azért történik, mert a petefészkekben található tüszők a gyógyszerek hatására növekednek. A petefészkek megnagyobbodnak, a normális méret 2-3-szorosára, és időnként kellemetlenné vagy fájdalmassá válnak. Ha ez megtörténik, akkor ezt jeleznie kell orvosának, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a stimuláció nem túl erős, ami úgynevezett petefészek túlstimulációs szindrómát (OHSS) okoz.
Clare: Az enyhe mellékhatások jelenléte befolyásolja-e bármilyen módon a ciklus kimenetelét?
Arianna: Bizonyos szempontból megnyugtatóbb, ha a stimulációs gyógyszerek hatására enyhe tüneteket tapasztalunk, mert ez arra utal, hogy a gyógyszerek hatásosak a petefészkekre. Vannak azonban olyanok is, akik egyáltalán nem tapasztalnak semmilyen hatást, és mégis megfelelő petefészek-választ kapnak.
Clare: Melyek a hormonstimuláció legsúlyosabb lehetséges mellékhatásai?
Arianna: A legsúlyosabb gyógyszerrel kapcsolatos szövődmény a petefészek túlstimulációs szindróma (OHSS). Ritka esetekben az OHSS életveszélyes lehet. Szerencsére az OHSS súlyos formájának előfordulása kevesebb, mint 1%, de a mérsékelt OHSS előfordulása 3-10% között lehet.
A súlyos petefészek túlstimulációs szindróma (OHSS) a következő tünetekkel jár: erős hasi fájdalom és puffadás. Légzési nehézségek, a vizeletürítés csökkenése és a hányingerrel járó evés-ivásképtelenség (hányás). Ha a páciens a fenti tünetek bármelyikét vagy mindegyikét tapasztalja, azonnal fel kell vennie a kapcsolatot IVF-orvosával.
A mérsékelt petefészek-túlstimulációs szindróma (OHSS) a következő tünetekkel jár: hasi diszkomfortérzés, puffadás és székrekedés. Rosszullét, esetenként étkezési képtelenség és/vagy hányás. Légszomj, különösen este. Ha a páciens a fenti tünetek bármelyikét vagy mindegyikét tapasztalja, azonnal kapcsolatba kell lépnie IVF-orvosával/klinikájával.
Clare: Hogyan kezelhetők ezek a súlyos és mérsékelt mellékhatások?
Arianna: A mérsékelt OHSS a legtöbb esetben nem igényel kórházi kezelést, de fontos a beteg tüneteinek gondos ambuláns nyomon követése vérvizsgálatok és ultrahangvizsgálatok segítségével. Általában a magas fehérjetartalmú, alacsony sótartalmú diéta és 2-3 liter közötti folyadékbevitel elegendő a tünetek megszüntetéséhez, de néha hányáscsillapító és vérhígító adására van szükség.
Az OHSS súlyos formája kórházi felvételt igényel, hogy a légzési és szív- és érrendszeri tünetek mellett a vese- és májműködést is figyelemmel kísérjék. Intravénás folyadékpótlásra van szükség a megfelelő hidratáció fenntartásához. A vérrögképződés kockázatának csökkentése érdekében vérhígítót kötelező adni.
Clare: Tehetnek-e valamit a betegek a súlyos mellékhatások esélyének csökkentése érdekében?
Arianna: Annak ellenére, hogy a klinikusa mindent megtesz a megfelelő dózis és protokoll megtervezése érdekében, néha a termékenységi gyógyszerekre adott válasz váratlan lehet, és ezért OHSS-hez vezethet. Szerencsére a szindróma különböző fokozatokban jelentkezik, és a lehető legkorábban felismerhető és kezelhető, hogy ne alakuljon ki tovább. Nagyon fontos, hogy kommunikáljon klinikájával, ha az OHSS bármely tünetét tapasztalja: hasi fájdalom és puffadás, rosszullét, vizeletürítés csökkenése és légzési nehézség. A magas fehérjetartalmú, alacsony sótartalmú étrend és a megfelelő folyadékbevitel segít. Az IVF-ciklus Stimulációs fázisában kerülni kell az extrém testmozgást, hogy csökkentsék a belső vérzéshez vezető petefészek-torzió vagy -repedés kockázatát.
Clare: A súlyos mellékhatások jelenléte az IVF-ciklus leállításához vezet?
Arianna: Nagyon ritkán az IVF-ciklust az OHSS magas kockázata miatt törölni kell. A legtöbb esetben a kezelés folytatható a stimuláló gyógyszerek adagjának csökkentésével, vagy néha a gyógyszerek abbahagyásával (ún. "Coasting"). Az OHSS kialakulásának kockázatának kitett nőknek a rövid antagonista protokollt kell alkalmazni, amely lehetőséget nyújt az OHSS kockázatának 1% alatti értékre való csökkentésével összeegyeztethető ovuláció kiváltó injekció használatára, így az eljárás nagyon biztonságos. Választott embriófagyasztásra kerülhet sor, ha az OHSS kockázata túl magasnak bizonyul a folytatáshoz.
Clare: Vannak-e hosszú távú egészségügyi kockázatok az IVF során alkalmazott hormonstimulációval kapcsolatban?
Arianna: Ez egy olyan terület, amelyet 1978 óta folyamatosan kutatnak, amikor az első IVF-baba megszületett. Az eddigi adatok megnyugtatóak, de hosszú megfigyelésre van szükség, amint arra az általam nemrégiben szerkesztett könyv is következtetett: Az asszisztált reprodukció hosszú távú biztonsága.
Clare: Van-e összefüggés az IVF-kezelés és a méh- vagy petefészekrák között?
Arianna: A mai napig nem állapítottak meg kapcsolatot a női rákos megbetegedések egyikével sem, beleértve az emlő-, méh-, méhnyak- és petefészekrákot is. A kutatások azonban folyamatban vannak, és az éves tudományos üléseken folyamatosan nagy sorozatokat jelentenek, és a Reprodukciós orvostudományi folyóiratokban publikálnak. A témával kapcsolatos legújabb bizonyítékok átfogó összefoglalása megtalálható az általam nemrégiben szerkesztett könyv 2. fejezetében (címe: "Evidence of the long-term safety of ART and fertility drugs regarding cancer risk"): Az asszisztált reprodukció hosszú távú biztonsága.
Clare: Melyek az IVF fő egészségügyi kockázatai?
Arianna: Az IVF kockázatai nem csak a termékenységi gyógyszerekhez, hanem a tényleges eljáráshoz is kapcsolódnak. A petesejtek kinyerése például egy kis sebészeti beavatkozás, amely során egy finom tűt kell a hüvely falán keresztül az egyes petefészkekbe vezetni, ami vérzéssel vagy a belső szervek sérülésével járhat. Ezek a mellékhatások rendkívül ritkák (kevesebb, mint 0,1%), de a fertőzések gyakoribbak, ezért antibiotikumos profilaxis ajánlott. Az embrió/embriók átültetésének folyamata biztonságos, de a többszörös terhesség vagy a méhen kívüli terhesség és a vetélés bonyolíthatja. Végül, néhány betegnél a kezelés következtében nagyfokú stressz jelentkezik, ami szorongáshoz és depresszióhoz vezet. Erről a témáról bővebben az általam nemrégiben szerkesztett könyv 18. fejezetében (címe: "A művi beavatkozás pszichológiai hatásai") olvashat: Az asszisztált reprodukció hosszú távú biztonsága.
Clare: Az IVF-et végző idősebb (40 év feletti) nők nagyobb kockázatnak vannak kitéve?
Arianna: Általánosságban igen, de a kockázat mértéke attól függ, hogy saját petesejtet vagy adományozott petesejtet használnak. Az adományozott petesejtek csökkentik a vetélés kockázatát, de egyes recipienseknél terhességi szövődményekről, például preeklampsziáról és terhességi magas vérnyomásról számoltak be. Ha saját petesejtet használnak, a sikerességi arány nagyon alacsony. Ezeknél a betegeknél a magzati rendellenességek kockázatának növekedése mellett a vetélés vagy a molaterhesség kockázata is fennáll 40% körül. További információ a könyv 9. fejezetében található (címe: "Szülészeti kockázatok és a terhesség kimenetele a nagyon magas anyai életkorú (45 év feletti) betegek esetében": Az asszisztált terhességmegszakítás hosszú távú biztonsága
Szaporítás.
